Paolo

betegek történetei
Paolo - Patient story

Paolo esetében olyan E.coli baktérium okozott súlyos húgyúti fertőzést, amely több antibiotikummal szemben is rezisztens. Két hónapba és három különböző antibiotikumkúrába telt, mire Paolo fertőzését végre sikerült kikezelni. Senki nem tudja, hol kaphatta el a fertőzést.

Paolo 55 éves egyetemi tanár Olaszországban, Rómában. 2010 augusztusában Paolo motorcsónakkal egy part menti kis olasz szigetre, Ponzába ment egymagában. Miután Ponzába érkezett, húgyúti fertőzés jeleit észlelte magán, de akkor nem tulajdonított ennek túl nagy jelentőséget, mert azt gondolta, hogy tüneteit a nyári hőség miatti kiszáradás okozhatja.

Egy idő múlva azonban belázasodott és erősen rázta a hideg, a húgyúti fertőzés tünetei pedig felerősödtek. Kikérte sógora tanácsát, aki orvos volt, és éppen Ponzában nyaralt. Sógora azt javasolta, hogy szedjen ciprofloxacint; ez egy fluorokinolon típusú antibiotikum, az egyik leggyakrabban használt gyógyszer a húgyúti fertőzések kezelésére. A ciprofloxacin szájon át szedhető, így könnyű bevenni és rendszerint hatásosan kezeli a húgyúti fertőzéseket. Paolo állapota azonban nem javult a következő három nap folyamán, és láza sem csillapodott. Ennek ellenére tovább szedte a ciprofloxacint több mint egy hétig, azt remélve, hogy elég jól lesz ahhoz, hogy motorcsónakkal visszatérjen Rómába, ahol teljes körű orvosi és labor vizsgálatokat végezhetnek nála.

Ponza szigetén nem volt lehetőség Paolo vizeletének laboratóriumi vizsgálatára, amely segített volna kideríteni, hogy milyen antibiotikummal kezelhetnék a fertőzést. Paolo tisztában volt azzal, hogy a vizelettenyésztés eredménye fontos lenne ahhoz, hogy az orvos a megfelelő antibiotikumot írhassa fel neki.

Mivel nem mert egyedül visszautazni motorcsónakkal Rómába, sógora elkísérte őt, hogy segítségére legyen, ha nagyon lebetegedne. Amint kikötöttek, azonnal elment egy nagy római kórházba, ahol a vizelettenyésztés és a klinikai vizsgálat kimutatta, hogy szövődményes húgyúti fertőzése van. Az is kiderült, hogy prosztatája meg van nagyobbodva, és valószínűleg ez okozta a fertőzést.

A tenyésztés kimutatta, hogy a fertőzést egy Escherichia coli (E. coli) nevű baktérium okozta, amely széles spektrumú béta-laktamázt (ESBL) termelt, és rezisztens volt számos antibiotikummal, többek között a ciprofloxacinnal szemben. A laboreredmények arra utaltak, hogy Paolo E. coli baktériuma csak néhány antibiotikumra volt érzékeny, éspedig az amoxicillin/klavulánsavra, trimetoprim-szulfametoxazolra, foszfomicinre, és végül egy utolsóként választandó antibiotikum-osztályra, a karbapenemekre. Paolo nem szedhette a trimetoprim-szulfametoxazolt (ez egy szájon át szedhető antibiotikum), mert allergiás volt rá. A karbapenemek csak intravénásan adhatók, vagyis ehhez a kezeléshez be kell feküdni a kórházba. Amoxicillin/klavulánsavat írtak fel neki, ezt szedte szájon át négy héten keresztül. Állapota javult, de négy nappal a kezelés abbahagyása után ismét belázasodott, és a húgyúti fertőzés tünetei visszatértek.

Ekkor felhívta egyik barátját, egy fertőző betegség specialistát, aki azt javasolta, hogy szedjen foszfomicint szájon át, a fertőzésének megfelelő adagolásban. Paolo huszonegy napig szedte ezt a gyógyszert. Tünetei ezt követően megszűntek és azóta is jól van.

Megbeszélés: az eset összefoglalása

Szabadsága alatt Paolonál szövődményes húgyúti fertőzés alakult ki, amelyet széles spektrumú béta-laktamázt (ESBL) termelő E. coli okozott. Az ESBL enzimek következtében a baktériumok, leggyakrabban az E. coli és a Klebsiella pneumoniae, rezisztenssé válnak a legtöbb béta-laktám antibiotikumra, ideértve többek között a penicillineket, cefalosporinokat és az aztreonamot is. Paolo E. coli baktériuma csupán amoxicillin/klavulánsavra, trimetoprim-szulfametoxazolra, foszfomicinre és karbapenemekre, az ESBL enzimeket termelő baktériumok kezelésére legmegfelelőbb, utolsóként választandó antibiotikumokra volt érzékeny.

Ennél az esetnél fontos megjegyezni, hogy Paolo fertőzését egy közösségben szerzett, erősen rezisztens E. coli törzs okozta. Nevezetesen, Paolo E. coli baktériuma rezisztens volt a fluorokinolonokra, a húgyúti fertőzések (a szövődményes fertőzéseket is ideértve) kezelésére használt, szájon át is szedhető antibiotikum-csoportra.

A karbapenemek, amelyekre Paolo E. coli baktériuma érzékeny volt, a legmegfelelőbb antibiotikumok az ESBL-termelő baktériumok okozta fertőzések esetében. Az intravénásan adandó és ezért kórházi felvételt igénylő karbapenemeken kívül Paolo csak nagyon kevés antibiotikumot kaphatott volna fertőzése hatásos kezelésére, melyek közül keveset szedhetett volna szájon át.

Ráadásul ezek közül az egyikre (a trimetoprim-sulfametoxazolra) allergiás volt. Végül Paolo amoxicillin/klavulánsav antibiotikumot szedett szájon át. Ez az antibiotikum laboratóriumi körülmények között érzékenynek tűnhet, de valójában nem hatásos ESBL-termelő E. coli okozta humán fertőzések kezelésében. Ezzel magyarázható, hogy Paolo állapota látszólag javult az amoxicillin/klavulánsav kezelés hatására, de a fertőzés nem szűnt meg, és hirtelen újra fellángolt a kúra befejezése után.

Aggasztó, hogy ilyen erősen rezisztens baktériumok terjednek a közösségben és fertőzést okoznak olyan embereknél, akik nem kerülnek kapcsolatba kórházi környezettel. Világszinten az ESBL-termelő baktériumok a közösségben szerzett fertőzések, és igen gyakran húgyúti fertőzések kórokozói. Nagyon fontos a megfelelő antibiotikum kiválasztása, mivel ezek az erősen rezisztens baktériumfajták súlyosabb, rosszabb kimenetelű betegségeket okozhatnak. Fontos üzenet a betegek számára, hogy a fertőzéseket mindig a megfelelő antibiotikummal kell kezelni. Ezért orvoshoz kell fordulni, és mikrobiológiai vizsgálatot kell végeztetni.