Lill-Karin

betegek történetei

A nevem Lill-Karin; 66 éves nyugdíjas középiskolai tanár vagyok, három felnőtt gyerekem és öt unokám van.

A férjem halála óta egyedül élek, olvasással, hímzéssel, versírással és utazgatással töltöm az időmet.

Többször is voltam már Indiában, de sohasem jutottam el még Keralába, így 2010-ben megszerveztem oda egy utat, és egy helyi családnál foglaltam szállást.

A dolgok nagyon hamar rossz irányba fordultak. A házigazda kijött elém a reptérre, de még mielőtt láthattam volna a várost, az autója összeütközött egy teherautóval. Csúnya lábtörésem lett, és a mentő padlóján kellett feküdnöm, míg elszáguldottak velem a kórházba.

A kórházban két napot egy műanyag ágyon töltöttem egy hatalmas kórteremben, beteg emberekkel körülvéve.

Naponta egyszer kaptam egy tál vizet, de mivel el volt törve a lábam, nem voltam képes megmosakodni vagy ruhát cserélni, és csak feküdtem ott a hőségben.

Végül átvittek egy különszobába, majd beültettek egy csípőprotézist. Indiában elvárják, hogy a kórházban a család gondoskodjon az emberről, így nem túl sokszor találkoztam az orvosokkal és a nővérekkel. Nagyon magányos néhány hetem volt, csupán a házigazdám látogatott, de végül megengedték, hogy hazautazzak.

Miután visszatértem Norvégiába, azonnal be kellett mennem a kórházba.

Egyedül voltam egy speciális kórteremben, és valamennyi látogatóm csak védőruházatban léphetett be hozzám.

Az orvosok egy antibiotikum-rezisztens baktériumot találtak a vizeletemben, amit az indiai műtétem során behelyezett katéter okozott. A fertőzés nem okozott semmilyen tünetet, mégis nagyon nehéz időket éltem át. A családomban nemrég kisbaba született, ezért féltek meglátogatni engem, nehogy elkapják a fertőzést. Lemaradtam a családi esküvőkről és keresztelőkről is. Borzalmas csapás volt számomra ilyen körülmények között egyedül lenni, nagyon szomorúnak és elszigeteltnek éreztem magam.

A miatt is aggódtam, hogy a műtéti sebem elfertőződik, mert még mindig nem gyógyult meg. Voltak pillanatok, amikor nem voltam biztos benne, hogy túlélem ezt a helyzetet.

Szerencsére, mostanra már teljesen meggyógyultam és elmúlt a fertőzés is, de egy ideig nagyon féltem attól, hogy nehogy megnáthásodjak vagy elkapjak valami rosszabb fertőzést. A kórházban eltöltött idő megtanított arra, hogy mennyire fontos a higiéniai szabályok szigorú betartása, a fertőtlenítő kézmosás, ill. a tisztító/fertőtlenítőszerek házi használata hogy az ember távol tartsa a kórokozókat. Szörnyű élményben volt részem, ez mégsem vette el az utazási kedvemet; már tervben van egy újabb keralai út. Remélem, hogy ezúttal az országot is látni fogom, nem csak a kórházat.

Megbeszélés: az eset összefoglalása

Indiában Lill-Karin ortopédiai műtéten esett át és linezoliddal végzett antibiotikus profilaxisban részesült. Norvégiai kórházi felvételekor vizelete a Klebsiella pneumoniae nevű baktérium egyik variánsát tartalmazta, amely rezisztens volt számos antibiotikummal szemben. Az orvosok úgy vélték, hogy ez a baktérium az Indiában végzett műtét során behelyezett katéterrel került a vizeletébe.

A baktérium csupán egyetlen antibiotikumra, a kolisztinre volt érzékeny. A kórokozó a következőkben felsorolt valamennyi antibiotikummal szemben rezisztens volt: az összes béta-laktám (penicillinek és cefalosporinok, karbapenemek és aztreonam), aminoglikozidok, fluorokinolonok (pl. ciprofloxacin), trimetoprim/sulfametoxazol és tigeciklin.

A vizsgálatok szerint a K. pneumoniae izolátum egy karbapenemáz nevű enzimet termelt. A molekuláris elemzés során az izolátumban egy újfajta karbapenemáz, a New Delhi metallo-béta-laktamáz (NDM-1) termeléséért felelős gént találtak. Ennek a világszerte elterjedt genetikai elemnek az eredményeképpen, melyet számos baktériumban megtalálták már, a gént hordozó baktérium rezisztenssé válik számos antibiotikummal szemben. Emiatt a fertőzés kezelésére csak nagyon kevés antibiotikum alkalmas, ha van ilyen egyáltalán. A szóban forgó beteg esetében a baktérium csak egy intravénásan adható és esetenként toxikus hatású antibiotikumra, a kolisztinre volt érzékeny.

Az ilyen erősen rezisztens baktériumok okozta fertőzések aránya világszerte növekszik. Ezek a baktériumok keresztezhetik az országhatárokat, és gyakran olyan betegek a hordozók, akik egyik egészségügyi rendszerből egy másikba kerülnek át. Fontos, hogy az orvosok figyeljenek az ilyen antibiotikum-rezisztens baktériumokat hordozó betegek eseteire. Bár a skandináv országokban ritkán fordul elő az ilyen típusú rezisztencia, az Európában talált számos más esetet külföldi kórházi ellátással hozták összefüggésbe.